Vasárnap nagy ünnepet élhettünk át egyházközségünkben, amikor a modern kor fiatal szentjére, Szent Carlo Acutisra emlékeztünk. Számunkra, a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség tagjai számára ez a nap mindig kétszeresen is szívmelengető, hiszen abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy egy elsődleges Szent Carlo Acutis-ereklyét őrizhetünk, amelyet személyesen a szent édesanyjától, Antonia Salzano Acutistól kaptunk. Az idei ünnep fényét tovább emelte, hogy egyházközségünk adhatott otthont a közösségünkhöz tartozó fiatalok pócspetri találkozójának is.

Különösen nagy öröm volt mindannyiunk számára, hogy a szentmisén velünk ünnepeltek a Sedelu közösség tagjai is. Ez a lelkiségi közösség a Vianney Testvérek saját karizmájából nőtt ki. Nevük az olasz I semi della luce, vagyis „A fény magvai” kifejezésből ered. Jó volt látni őket a templom padjaiban, hiszen ők is a mi közösségünkhöz tartoznak. Mindennapi életükkel a világban is azt a küldetést teljesítik, amelyet nevük hirdet: Jézus fényét hordozzák, és az általa elvetett hit magvaiból táplálkozva teremnek gyümölcsöt környezetükben.

A szentmise homíliája mindannyiunkat önvizsgálatra hívott, és keresztény életünk lényegére irányította a figyelmünket. A szentbeszéd a vasárnapi evangélium jól ismert mondatából indult ki: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” Arra figyelmeztetett bennünket, hogy a Jézussal való kapcsolatunk könnyen felszínessé válhat, ha azt gondoljuk, hogy önmagában a hit megvallása vagy a megszokásból végzett vallásgyakorlat elegendő. Jézus számára ugyanis nem elég, ha csupán vasárnaponként veszünk részt a szentmisén: Ő valódi életközösségre vágyik velünk. Olyan egységre hív, amely a kölcsönös bizalmon és elfogadáson alapul, és amelyben nap mint nap engedjük, hogy szóljon hozzánk. Megszívlelendő figyelmeztetésként az is elhangzott, hogy nem elég egyszer kimondanunk az igent: a kereszténység mindennap megújuló, élő küldetés.

A szentbeszéd arra is rávilágított, mit jelent a valódi megtérés: elfordulni rossz beidegződéseinktől, elengedni mindazt, ami akadályoz bennünket, és teljes szívvel Jézus felé fordulni. A mindennapokban is be kell ismernünk, hogy rászorulunk Istenre, és nem szabad csak akkor hozzá fordulnunk, amikor már egyedül nem tudunk megbirkózni egy-egy válsághelyzettel. Jézus szeretettel hív bennünket, nekünk azonban engednünk kell, hogy valóban Ő legyen életünk Ura és Megváltója – még akkor is, ha az általa mutatott alázat, amelynek egyik legszebb példája a lábmosás, nem mindig illeszkedik saját elképzeléseinkhez.

A szentáldozást követően a gyermekeké lett a főszerep. A Szent Carlo Acutis Bábcsoport tagjai a paraván mögé léptek, és egy szép műsor keretében mutatták be a fiatal szent gondolatait és példaértékű életét. A bábelőadás kicsikhez és nagyokhoz egyaránt közelebb hozta Carlo alakját, aki számítógépes tehetségét és a modern technika lehetőségeit az Eucharisztia és az Egyház szolgálatába állította.

Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik szervező munkájukkal, a bábcsoport felkészítésével, jelenlétükkel vagy imádságukkal hozzájárultak ehhez a felemelő vasárnaphoz.