2019. augusztus 26-28. között rendeztük meg az idei nyári, a 2019/2020-as tanévre hangoló lelkigyakorlatot az Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Óvoda és Bölcsőde pedagógusai számára a Nyírbátori Római Katolikus Minorita Plébánia Zarándokházában.
A lelkigyakorlatot Szenes István atya, a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösségének priorja vezette, és aktívan bekapcsolódtak Tomka Magdolna segítő nővér és Ákos testvér is a Vianney Közösségből, akiknek köszönjük, hogy szolgálatukkal és szeretetükkel mély lelki és szellemi tartalommal töltötték meg ezt a három napot.
Az elmélkedések a Zarándokház hittantermében és a Minorita templomban zajlottak igen jó hangulatban. István atya kiemelte az Istennel való együttlét fontosságát, és azt, hogy a magunkban rejlő értékeket ismerjük fel, és merjünk is élni azokkal.
Küldetésünk van, a mi küldetésünk akkor lesz hiteles és sikeres, ha a saját életünk megtérése követi azt. Ehhez kell az imában való elmélyülés. Az Istenhez vezetés feladata nem csak a papok dolga, abban minden kereszténynek részt kell venni a maga területén. Tisztelve másokat, és feltétel nélküli szeretettel közeledni a másikhoz.
Megfejtettük közösen az AMEN „titkát”: A (Ajándék) M (Meghívás) E (Erő) N (Nem hallgathatunk Jézusról). Köszönjük!
Igaz, hogy nem vagyunk tökéletesek, de Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk!
Sokszor érezzük azt, hogy a hétköznapok terhei óriási súllyal nehezednek a vállainkra, és nem látjuk a következő lépést. István atyától az életszentséghez vezető útra is kaptunk segítséget a mindennapjainkra.
Elragadtatással, átéléssel, egyszerű, természetes, kedves, közvetlen hangon szólt hozzánk lelkigyakorlatunk vezetője.
Lelkigyakorlatunk záró napján a máriapócsi Szent Mihály-bazilikában vettünk részt a szentmisén Szenes István atyával, Magdi nővérrel, Galsi János atyával és Gáspár Mátyás atyával, iskolalelkészünkkel. Most is, ott a Kegytemplomban, azt éreztem, hogy István atya adni szeretne nekünk abból a csodálatos hitből, amellyel a jó Isten ő általa megszólítja az embereket.
A jó hangulatú beszélgetéseink segítették azt a lelki feltöltődést, mely István atya szavai által mélyült el bennünk.
A hazafelé vezető úton megfogalmaztuk, hogy szeretnénk úgy figyelni egymásra, mint akik valóban testvérei egymásnak, és szeretnénk a mindennapok nehézségei között is szeretettel fordulni a másik emberhez.
Szeretnénk örömet okozni egymásnak az új tanév folyamán is.
A lelkigyakorlat áldás volt minden résztvevő számára. Köszönjük szépen!
Ragány Zsuzsanna
intézményvezető-helyettes
“LÁTHATATLAN TÁNC”
LELKIGYAKORLAT EGYETEMISTÁKNAK
Hatalmas bálterem, villany fel, megszólal a zene és kezdődik a láthatatlan tánc…valahogy így indult el a mi lelkigyakorlatunk is egy márciusi péntek este.
Nagyböjtben vagyunk, az elcsendesedés időszakában, amikor felajánlás képpen lemondunk valamiről, bűnbánatot tartunk és várunk. De vajon mire? A halálra vagy az életre? Egy biztos: az út, ami odáig vezet csakis egy társsal együtt jó, Ő vele, aki mindig melletünk van, támaszunk és oltalmunk. Ezen a szűk lelki hétvégén számos szentírási szakasszal, diameditációval, elmélkedéssel segített minket a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért közösség valamennyi tagja, hogy megtanuljuk a helyes tánclépéseket, és azokat gyakorolva összeálljon egy olyan koreográfia, mely az élet útján vezet nem mással, mint az Istennel. De bízok-e annyira Benne, mint Ő bennem? Nos, induljon a tánclecke:
Kíváncsiak voltunk mi is, mint Zakeus. Próbálkozásaink, mint vad fügefák magasodnak elénk a mindennapokban és igaz, nem vagyunk tökéletesek, de mint leckék egyikét meg kell tanulnunk, Ő úgy szeret minket, ahogy vagyunk! Nem kell túrbóznunk Isten szeretetéért, mert azt sem elnyerni, sem elveszíteni nem tudjuk. Bizonyításképpen, hogy mennyire szeret minket, A nagy Isten olyan kicsi lett, hogy az emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből és emberré lett.
Sokszor, amikor azt érezzük, hogy a hétköznapok terhei óriási súllyal nehezednek a vállainkra és nem látjuk a következő lépést, amikor úgy gondoljuk, hogy a bűneink elválasztanak minket az Istentől, fel kell ismernünk, hogy Jézus ura a lehetetlengségnek. Eszünkbe se jut, hogy Rá bízzuk a megoldást? Rossz érzés, amikor rá kell jönnünk, határt szabunk Istennek imáinkban. Beengedjük Őt életünkbe, de ajtókkal teli folyosóra és kiválasztjuk, aktuálisan melyeket nyitjuk meg előtte.
Ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy jól imádkoztam? Meg tudtam nyílni az előtt Akiben hiszek? Hiszem-e egyáltalán, hogy amiért imádkozok, azt tényleg megkapom? Testvér, érzéseidet sose felebarátoddal oszd meg előbb, hisz szemüveget adsz rá, mely megsebzi őt, és azon keresztül fog szemlélődni. Fel kell ismernünk, ha letesszük Isten elé érzéseinket, gondjainkat Ő betölt minket. Ő a nehézségeinkben erőt adó Isten. Így hát engedjük, hogy szentgyónásunkban fájjon az Úr szeretete, hogy már életünkben tisztuljunk és találkozhassunk a rólunk soha le nem mondó Istennel.
A Boldog Terézia Feminine Studies Szakkollégium lelkigyakorlatozói nevében szeretnénk megköszönni a Vianney Testvéreknek, hogy a leckék által útmutatást adtak nekünk a nagyböjtben, hogy a tánclépések a lábunk után a szívünkben is nyomot hagyjanak, és személyes időnkben az Istennel lehessünk csak mi Ketten, a táncparketten! J