Új rovatunkban minden héten plébánosunk aktuális evangéliumi gondolatait, legfontosabb lelki tanításait hozzuk el Önöknek. Rövid elmélkedéseink célja, hogy a vasárnapi szentmise üzenete ne érjen véget a templom kapujában, hanem élő, gyakorlati útmutatássá váljon a mindennapokban, és elkísérjen minket az előttünk álló héten.
Évközi 24. vasárnap
Evanglium:
Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem,
hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Mt 18,21-35
_________________________________________
Elmélkedés:
A kifizethetetlen adósság és a végtelen kegyelem
Amikor a mindennapokban megbántanak minket, a megsértődöttség fala mögé húzódunk, és patikamérlegen mérjük a türelmünket. Péter apostol kérdése – „Uram, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” – mindannyiunk emberi gyarlóságát tükrözi. Jézus válasza és a gonosz szolga példabeszéde azonban radikálisan átírja a logikánkat.
Jézus egy meghökkentő számtani aránytalansággal szemlélteti a helyzetünket. A király elé állított szolga tízezer talentummal tartozik. Ez egy csillagászati, több százezer évnyi munkabérnek megfelelő összeg, amelyet emberileg képtelenség visszafizetni. Ez a szám jelképezi azt a hatalmas szakadékot, amelyet a bűnbeesés támasztott Isten és ember között. Tartozásunk Isten felé saját erőnkből kiegyenlíthetetlen. A király mégis, puszta könyörületből, egyetlen szóra elengedi ezt a felfoghatatlan adósságot.
Ugyanez a szolga azonban kimenve fojtogatni kezdi szolgatársát, aki mindössze száz dénárral (nagyjából háromhavi bérrel) tartozik neki. Bár a valóságban a minket ért sérelmek fájnak és komolyak, a tízezer talentumhoz mérten ez a tartozás elenyésző semmiség.
A példabeszéd kulcsa a felismerés: az Isten felé fennálló adósságunk lényegesen nagyobb, mint bármilyen sérelem, amelyet emberi kapcsolatainkban elszenvedhetünk. A megsértődöttségünk az örök élet távlatához mérten teljesen eljelentéktelenedik. Jézus Krisztus az, aki a kereszten átlépte a bűn által vert szakadékot, kifizette helyettünk a tízezer talentumot, és a végtelen kegyelem állapotába emelt minket.
Akinek irgalmaztak, az könnyebben irgalmaz.
A keresztény megbocsátás éppen ezért a hálán alapul. Nem azért bocsátunk meg, mert a másik megérdemli, hanem azért, mert mi magunk már egy végtelenül nagyobb bocsánat részesei lettünk. A harag elengedése valójában a mi szabadságunk és annak a bátor kimondása, hogy Isten szeretete sokkal értékesebb, mint a földi sérelmeink és az egónk védelme.
MEGBOCSÁTÁS
„Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. ” (Lk 7, 47)
Uram, add, hogy a Te szereteted patakjában megmerítkezve mi is tudjunk megbocsátani, és a Te irgalmadat vigyük minden embertársunknak!